„Olthatatlan vágyat kell érezzünk az iránt, amit csinálunk”, vallja a Széchenyi-díjas üzletember.
Ma már tudjuk: nem az adattároló eszköz az érték, hanem a rajta őrzött adatok. Ezt érezte meg a KÜRT Információbiztonsági és Adatmentő Zrt. 25 éve, amikor adattárolók javítása helyett inkább az adatmentésre specializálódott. Azóta nemcsak a hazai, de a világpiacon is vezetők e területen. A cég arca Kürti Sándor, aki ugyan az operatív irányításban már nem vesz részt, mégis mindennap bemegy az irodájába. Azt mondja azért, mert szeret ott lenni.
2014-ben, műszaki alkotásként elsőként, a hungarikumok közé sorolták a KÜRT adatmentést. Gondolom, ez hatalmas elismerés volt az elmúlt huszonöt év munkájáért.
Ez egy óriási dolog. Nekünk nincs termékünk, amit meg tudnánk mutatni, hogy nézd, milyen szépen csillog, mi ilyet tudunk gyártani. A KÜRT szolgáltat, így nagyon fontos, hogy jó legyen a reputációnk. Kitüntetéseink, referenciáink legyenek, mert ezek igazolják az értékünket. Magyarországon hungarikumnak lenni a legmagasabb szintű elismerés. Persze meg kell felelnünk nagyon sok világszabványnak is, hogy például a NATO-nak vagy az Interpolnak dolgozhassunk, de nekünk akkor is Magyarország az első, minden próbálkozásunkat itt csináltuk meg a kezdet kezdete óta, itt vagyunk otthon.
Hogy voltak azok a bizonyos kezdetek? Honnan indult a KÜRT 1989-ben?
Egy budai pincében alakultunk meg, aztán kis időre rá a Fehérvári útra költöztünk, ahol egy Patyolat-fiókot béreltünk. Az volt a kikötés, hogy a mosodát is üzemeltetnünk kellett. Az egyik ajtón vettük be a koszos gatyákat, a másikon a rossz adattárolókat, így éltünk. Abban az időben ellátogatott hozzánk egy újságíró. Feldobódtam, hogy mesélek majd neki a csúcstechnológiánkról, de mikor belekezdtem volna, jött valaki és megkérdezte, hogy lehet-e nálunk sörétet kapni a puskájához. Az volt kiírva az ajtónkra, hogy Winchester Centrum, és az ügyfél nem tudta, hogy ez nem az a „winchester”. Mondtam neki: nem, azt itt nem lehet kapni. Aztán jött még valaki, ő meg arról érdeklődött, hogy a puskáján a távcsövet meg tudjuk-e javítani. Válaszoltam, hogy ezzel nem foglalkozunk, mi nem ilyen „winchestereket” javítunk. Akkor az újságíró felém fordult és megkérdezte: „ne haragudjon Kürti úr, maga már a második ügyfelet zavarja el: egyáltalán mi a fenéből élnek?” Elmosolyodtam, és mondtam neki, talán a pucerájból. Hát így indultunk.
Több helyen is nyilatkozta már, mennyit köszönhet egy bizonyos kanadai tanácsadónak.
Amikor megalakultunk 1989-ben, egy csodálatos dolog történt: a kanadai állam tanácsadókat küldött Magyarországra, és mi is kaptunk egyet, akinek hálával tartozunk. Megkérdezte tőlem, hogy hányan vagyunk? Tízen voltunk, de mondtam tizenötöt, hogy érezze, ez egy komoly cég. Jött a következő kérdés: „és hány kompetenciátok van, hány okossággal foglalkoztok?” Rámutattam a táblánkra: „olvasd el, ki van írva mind a tizenöt dolog!” Csúnyán nézett: „ez nem jó, az emberek nem hiszik el, hogy ennyi mindenhez értetek.” Ellenkeztem: „sosem éltél Magyarországon, itt olyan rossz a piaci helyzet, hogy bármit szívesen csinálnánk, csak megélhessünk.” Erősködött, hogy válasszak egy tevékenységi területet, én meg beadtam a derekam, hogy akkor legyen az adatmentés. Lelkünkre kötötte, hogy csak ezt az egyet írjuk ki, aztán hazament, mi meg puff, megint kiírtunk mindent. Egy év múlva újra jött, elém állt csípőre tett kézzel, és szó szerint ezt mondta: „nem hiszem el, hogy a kanadai állam ilyen hülyékre költi a pénzét, mint ti vagytok”. Az igazság az, hogy milliárdokat kerestünk ezzel a tanácsával. Megtanultuk, hogy brand-et kell építeni, nem lehet össze-vissza beszélni, egy dolgot kell csinálni. A világ legjobb cégei is szűk sávban mozognak, hosszútávon csak így maradhat az ember piacvezető.
De ha jól tudom, az adatmentés ma már csak az egyik üzletág, amivel foglalkoznak…
2000-ben még élt a kanadai tanácsadónk, és akkor megkérdeztem tőle, mit szólna hozzá, ha kapcsolt vállalkozást építenénk, és az adatmentés mellé odatennénk annak az ellentettjét, az információbiztonságot. Magyarán, hogy mit csinálj ahhoz, hogy ne veszítsd el az adataid. Azt mondta, nagyszerű ötlet, mert ez egyetlen vállalkozásnak is tűnhet a vevő szemszögéből. Persze a mi oldalunkról teljesen más, hogy rossz winchestereket buherálunk a tisztaterű szobában vagy információbiztonsági rendszereket építünk ki, de a vevő fejében annyi áll össze, hogy ha nem akarom, hogy az adataim elvesszenek, vagy vissza akarom őket kapni, akkor a KÜRT a megoldás. Jószerivel ez a két lábunk van, ami pénzt termel. Illetve azóta lett egy harmadik is, a fejlesztés, ami ellátja az adatmentőket és az információbiztonsági csapatot termékekkel, szolgáltatásokkal. Így három üzleti modellünk van: az adatmentés, az információbiztonság és a fejlesztés.
Ha egy-két kulcspontot kéne kijelölnie, mi a siker titka, mit mondana?
Azt, hogy hogyan kell sikeres vállalkozást építeni, már kitalálták nálam okosabb emberek. A polcomon ott vannak a legnagyobb menedzsment egyetemek, a Harvard, a Standford és az MIT professzorainak könyvei. Sokan idegenkednek, hogy elolvassák ezeket, mert azt gondolják, ők majd tudják a tutit, nekik ne mondja meg senki. Hát, nem tudják. Igenis kézbe kell venni ezeket a könyveket és tanulni belőlük. Én üzleti bibliaként forgatom egyiket-másikat. Ezekből tudom, mik a legfontosabb kulcspontok, nem nekem kellett kitalálni. Az egyes számú a csapatépítés. Nem elég néhány zseni, kellenek azok a jó képességű, megbízható emberek is melléjük, akik segítik a munkájukat, stabilizálják a folyamatokat. Kemény Dénes mondta egyszer, hogy nem a legjobb tizenhárom pólós lesz a vízilabda válogatott tagja, hanem az első öt és mellettük az a nyolc, akik a legjobban ki tudják szolgálni azt az ötöt. A második kritérium szerintem a versenyképesség. Időre-időre felül kell vizsgálni, mitől leszünk mi versenyképesebbek, mint a konkurencia? A harmadik, amit Peter F. Drucker-től tanultam, a menedzsment egyik atyjától, hogy olthatatlan vágyat kell érezzünk az iránt, amit csinálunk. És ezt az olthatatlan vágyat el kell venni a szerelemből és bele kell tenni a munkába. A negyedik a kontribúció fogalma, amit sajnos Magyarországon nem nagyon ismernek. Ez olyan üzletfelek vagy akár üzleti partnerek együttműködése, akik képesek intellektuális élményben gondolkozni a pénz mellett. Nem egy sima „cash and carry”, azaz „fogd a pénzt és fuss” típusú hozzáállás ez, hanem hosszú távú partnerség. De ez itthon nem divat.
Ön még mindig szerelmes a munkájába?
Persze, hát nagyon jó ide bejönni, még hétvégén is van, hogy benézek. Pedig nem kéne: van már Kmetty József személyében csodálatos vezérigazgatónk, aki intézi a cég dolgait. De én szeretek itt lenni, szeretek ezekkel a témákkal foglalkozni. Nagyon okos, értelmes emberekkel találkozom, közösen gondolkodunk, építkezünk, és ez engem feltölt.
A KÜRT nagyon komolyan részt vesz szociális felelősségvállalási projektekben, elsősorban az oktatás területén. Miért kiemelten fontos ez?
Sok nemzetközi versenyen indultam, ott tanultam meg, hogy nem csak azt kell nézni, mi mit kaphatunk a társadalomtól, hanem azt is, mi mit tudunk adni neki. Így alapítottuk meg a testvéremmel, Kürti Jánossal a H2O-t, a Hátrányos Helyzetű Cigány Gyerekek Oktatásának Alapítványát, így találta ki ő a Tabello nyelvtanulási rendszert, amivel legkevesebb ezer roma fiatal tanul idegen nyelvet naponta, és így van ma már húsz olyan iskola is országszerte, amikben az oktatási rendszer teljes megreformálásával elértük, hogy kikerüljenek a hátrányos helyzetű besorolásból. Nem tartottam ezt mindig fontosnak, de attól, hogy őszebb lett a hajam, már sok mindenről máshogyan gondolkozom.
Mit tanácsolna egy fiatal vállalkozónak, hogyan induljon el a megvalósítás útján?
Érezzen olthatatlan vágyat, nagyon akarja álmai megvalósulását. És ha ő jobban akarja és több időt, energiát tesz bele, mint más, akkor sikerülni is fog neki!
DR. KÜRTI SÁNDOR
Gábor Dénes- és Széchenyi-díjas üzletember, a KÜRT Zrt. alapító-tulajdonosa. 1971-ben vegyészmérnöki, 1975-ben rendszermér-nöki diplomát szerzett, doktori fokozatát matematikából érdemelte ki. 1989-ben alapította meg testvérével, Kürti Jánossal a KÜRT-öt, mely kezdetben mágneses adattárolók javítására szakosodott. 1994-ben azonban már adatmentési technológiájukért nyerték el az Innovációs Nagydíjat: ez a terület azóta is húzóágazatuk. 2004-ben az Év Üzletemberévé választották. A vállalat irányítását 2007-ben Kmetty József vezérigazgató vette át, azóta dr. Kürti Sándor elnöki, tulajdonosi feladatokat lát el a háttérben.
