Dolgozott olyan ügyön, amely miatt 1993-ban módosítani kellett a Büntető Törvénykönyvet.
Kovács Lajos ezredessel egy tizenharmadik kerületi kávézóban találkoztunk. A legtöbbek számára a Kékfényből ismerős nyomozó a nyolcvanas-kilencvenes évek legnagyobb médiavisszhangot kapott ügyein dolgozott. Az interjúból kiderül, hogy hogyan sikerült elfogni Magda Marinko-t, hogy miért nem hordott magánál soha fegyvert, de az is, hogy a beszélgetés helyszínéül véletlenszerűen kiválasztott kávézóban egy különleges találkozás is történt.
Itt most biztonságban vagyunk?
Igen, persze.
Mit jelent az, hogy biztonság?
A biztonság szubjektív és objektív is lehet. A szubjektív biztonság mindenkinek a saját biztonságérzete, az objektív az, ami az országot belengi. Magyarországon most évente 300 ezer bűncselekmény válik ismertté. A rendszerváltás után közvetlenül mindenki pánikban volt, mert a hetvenes-nyolcvanas évekbeli 120-130 ezeres szám hirtelen 500 ezer fölé szaladt. Pánikhelyzet, iszonyatos sokk! A rendőrség és a bíróság létszáma nem emelkedett, hatalmas volt a túlterheltség. Végül az a szám visszament 2-300 ezer köré.
Akkor a magyar ember biztonságban érezheti magát?
Biztonságérzet szempontjából ez egy borzasztóan „fertőzött” ország. A lakosság 80%-a nem is találkozik hatósággal, nem lesz sértett, nem ölik meg, nem erőszakolják meg, nem zsebelik ki a hatos villamoson, mégis azt hiszi, hogy itt nincs biztonság. Ha megnézzük egy kereskedelmi tévé híradóját, annak a nagyobb része az, hogy „felgyújtották”, „kirabolták”, „összedőlt”, „frontálisan karambolozott”. Egy teljes baleseti és bűncselekményi krónika! A biztonságérzet nem azonos a biztonsággal.
Akkor a magyar ember biztonságban érezheti magát?
Biztonságérzet szempontjából ez egy borzasztóan „fertőzött” ország. A lakosság 80%-a nem is találkozik hatósággal, nem lesz sértett, nem ölik meg, nem erőszakolják meg, nem zsebelik ki a hatos villamoson, mégis azt hiszi, hogy itt nincs biztonság. Ha megnézzük egy kereskedelmi tévé híradóját, annak a nagyobb része az, hogy „felgyújtották”, „kirabolták”, „összedőlt”, „frontálisan karambolozott”. Egy teljes baleseti és bűncselekményi krónika! A biztonságérzet nem azonos a biztonsággal.
És Kovács Lajos sokszor került olyan helyzetbe, amikor az objektív biztonsága nagyon alacsony volt?
A hetvenes évektől végig életvédelmi területen dolgoztam életelleni bűncselekményeken, emberölésen és ennek mindenféle változatain. Találkoztam gyilkosokkal, de sokszor nem éreztem, hogy nagy veszélyben lennék.
Ezt közben érzi az ember vagy utólag gondolkodik el rajta?
Inkább utólag.
Mennyivel utólag csapódik le?
Órák múlva, amikor már túl van a hirtelen reakciókon. Amikor intézkedni, reagálni kell, akkor nincs idő értékelni. Amikor azonban megiszik két unicumot a barátokkal, akkor pánikba esik, hogy majdnem agyonlőtték… De amikor történt, akkor ezt nem érzi.
Mi volt a legveszélyesebb helyzet, amibe az évtizedek alatt került?
Egy van, ami nagyon konkrét volt és nagyon emlékszem rá. Ez Magda Marinko személyéhez kötődik. A Csongrád megyei főkapitányság épületében fogtuk el.
Miért pont Szegeden?
Magda Marinko ott élt Szegeden, valamilyen vállalkozó volt. Tizennégy embert öltek meg körülbelül két hónap alatt. A használt fegyver alapján láttuk, hogy ugyanaz a fegyver, ő pedig az áldozatok közül sokakat személyesen ismert. Volt egy társa, akivel elég nagy barátságban volt. Ő tett rá egy terhelő vallomást, ami megerősítette, hogy Magda Marinko lehet a kritikus személy. A reggeli értekezleten felmerült, hogy hogyan hozzuk be. Először az a javaslat született, hogy menjenek érte a fekete fiúk, azaz a kommandó.
Miért nem ez „nyert” végül?
Mert az tragédiával végződhetett volna. Ha a kommandósok kimennek, akkor védekezni fog, ami alatt lelőhet valakit vagy őt lelőheti valaki, akkor meg nem lesz gyanúsított, nem lesz vallomás. Szóval próbáljuk meg másképpen! Valaki tanácsolta, hogy idézzük be, hiszen ő szerb állampolgár, legyen egy idegenrendészeti ürügy. Ha bejön, a rendőrségen könnyebb lesz, talán nem hoz fegyvert. Teljesen meglepő módon tényleg bejött. A harmadik emeleten volt a bűnügyi osztály irodasora, a végén volt egy helyiség, ahol a beidézettek várakoztak. A folyosó végén ültünk a szobában egy pesti kollégám egy helyi, szegedi sráccal. Bejött Magda, hogy kezdjük el. Tényleg azt hitte, hogy útlevélgond van. Eldöntöttük, hogy mi legyen a taktika: beszélgetünk vele és rátérünk arra, hogy ő nem a tartózkodás miatt van itt. Így is történt. Úgy másfél óra múlva ő is rájött. Utólag tudtuk meg a vallomásból, hogy azon gondolkodott, hogyan tudna megszökni. Se a pesti kollégámnál, se nálam nem volt fegyver – én egyébként sosem hordtam fegyvert…
…sosem hordott fegyvert?
Vannak fiatalok, akik a combjukra, a hónuk alá rakják a fegyvert és iszonyatosan adnak erre. Én nem hiszek benne, nem hiszek a szellemében. Fennkölten én intellektuális nyomozónak éreztem magam.
Sosem volt rá szüksége?
Nem volt olyan, hogy kellett volna. Így nagyon jól jött ki, mert lehet, hogy tőlem ugyanis el tudta volna venni az enyémet Magda. Szerencse, hogy a Zoli ilyen kőkemény figura volt.
Mármint?
Zolinál, a szegedi srácnál a derékszíján volt a fegyvere. Magda megvárta, hogy egyedül maradjon vele, mert a másik kollégám kiment dohányozni, én meg éppen felhívtam a pesti főnökömet, hogy jó nyomon vagyunk, Magda ideges. Három irodával odébb voltam, amikor hatalmas ricsajt hallottam. A szegedi srácot, aki egy pillanatig egyedül maradt, megtámadta, el akarta venni a pisztolyát, amiben tizenöt lőszer volt. Zoli zömök srác volt, nem akarta könnyen adni. Látta, hogy Magda rárontott, ijedtében az ölébe dobta az Optima írógépet, aki elkapta. Aztán nekiugrott. Magda ráfogott a pisztolyra, Zoli ráfogott a kezére. Magda látta, hogy nem fogja tudni elvenni a fegyvert, ezért ki akart ugrani az ablakon. Két emeletet kellett volna ugrani, nem okozott volna neki gondot, mert ruganyos, kisportolt volt. De Zoli elkapta hátulról, így belezuhant az ablakba. Elvágta a nyakát, nem életveszélyesen, de vérzett, mint a disznó. A folyosó felé menekült, ott aztán nagy nehezen lebirkóztuk, lefogtuk közösen. Vergődött, mint egy harcsa. Tudtuk, ez valami fordulat, nem véletlenül akart szökni. Rögtön őrizetbe vettük. Egy óra múlva hozták vissza a kórházból, mi addig a főkapitánysághoz közeli „hatablakosban” voltunk a kollégákkal, izgatottan, hogy vajon mit jelent, hogy szökni akart. Akkor suhant át az agyunkon, hogy milyen mákunk volt. Mert ha elveszi Zoli pisztolyát 15 golyóval, soron kívül léptettek volna minket elő… (A szolgálatteljesítés közben elhunyt rendőröket általában posztomusz előléptetik – a szerk.)
Volt vita arról, hogy ki hallgathatja ki?
Beismerést elérni, egy nagy ügyben beismerő vallomást kiszedni a gyanúsítottból az egyik legnagyobb, felemelő érzés. Ez egy tolvaj esetében is siker, de egy sorozatgyilkosnál, szakmailag hatalmas kielégülés. És nem kivered belőle, nem satuba szorítod az ujját, hanem összeszeded a bizonyítékokat és elétárod, hogy nincs más kiútja. Úgy döntöttünk, hogy az hallgassa ki, akitől nem tudta elvenni a fegyvert. Mert Magda katona volt és akitől ő nem tudta elvenni a fegyvert, annak előtte tekintélye lesz. Zoli kicsit megijedt, de azért ő is megörült. Ő volt a főkihallgató. Jó gondolat volt!
Osztályozta utóbb az ügyeit?
Nem nagyon. Vannak nagy ügyek, de egyedül az ember sosem fog gyilkost. A gyilkossági nyomozás a rendőrségen belül is csoportos munka. Mindig nagyon sokan dolgoznak ezen: a siker és a kudarc is közös. Vannak olyan nagy ügyek, hogy örülök, hogy dolgoztam benne, de hogy az enyém lenne a trófea, azt nem merném állítani.
Közös a trófea?
Én senkit sem fogtam el: közösen fogtunk el mindenkit. Az az ember is elfogta az elkövetőt, aki a helyszíni szemlén biztosította a helyszínt, de az elfogásban ott van a szakértő és a bűnügyi technikus is. Tompa Eszter gyilkosát több mint tíz év után fogtuk el, mert a pofa kutyákat lopott és a DNS-minta kidobta, hogy benne van a DNS adatbankban, mint Tompa Eszter gyilkosa. Ha 2003-ban a bűnügyi technikus nem rögzíti a halotti szemlén a DNS-t, nem lenne meg a gyilkos. A technikus nyugodtan mondhatná, hogy „én fogtam meg”, pedig „csak” annyit csinált, hogy a Duna parton megtalálta azt az anyagmaradvány a holttesten, amiből kiszedte a DNS-t.
Találkozott utóbb olyan emberrel, akit börtönbe juttatott?
Pont ezen a helyen, ott a sarokban. Volt 1991-ben egy Farkas Helga nevű lány, akit elraboltak. 500 ezer német márkát (mai árfolyamon mintegy 250 millió forintot – a szerk.) kértek a szabadon bocsátásért. Három napon keresztül folyt az egyeztetés az apa és az emberrabló között, akkor ez hatalmas hír volt. Az emberrablás akkor még nem is volt bűncselekmény Magyarországon, éppen a Helga ügy miatt került be a Btk.-ba!
Nem lett volna miért elítélni a gyanúsítottat?
De, volt azért zsarolás, személyes szabadság korlátozása, lőfegyverrel visszaélés. De emberrablás miatt nem lehetett elítélni akkor senkit. (Büntetőjogilag csak az elkövetés pillanatában hatályos jogszabályok szerint lehet szankciókat alkalmazni, az emberrablás tényállása pedig csak 1993-ban került bele a magyar Btk.-ba – a szerk.)
Lett gyanúsított?
Lett, de megoldása nem lett az ügynek, három nap alatt abbamaradtak a telefonok. Öt-hat év múlva találtuk meg Csapó Józsit, aki ugyan felmerült az ügy elején, de nem volt bizonyíték, ami alapján gyanúsíthattuk volna, így túlléptünk rajta. Sosem ismerte be, hogy ő tette volna, de a körülötte élők közül többen tettek rá terhelő vallomást. Lett belőle vádirat, bírósági tárgyalás és először 18 évre ítélték el, aztán azonban leszállították.
Miért?
Ahogy mondtam, volt sok bűncselekmény, de a bíróság pont a társának a megölését nem érezte bizonyítottnak. A többiért azonban kapott tíz évet. Szabadult, kiment külföldre, aztán amikor hazajött, felhívott, hogy találkozzunk.
Szervezett találkozó volt?
Igen.
Egyedül jött?
Igen, ő is.
Hogy működik egy ilyen találkozó? Tegeződtek? Magázódtak?
Csendőrpertu volt, ő magázott, én tegeztem. Ő az egész üggyel kapcsolatban azt érezte, hogy megúszta. Próbáltam kiszedni belőle, hogyan történt. Csak annyit mondott, hogy nagyon közel jártunk az igazsághoz, de sok minden van, amit nem jól vagy nem pont úgy tudtunk.
Több helyen is olvastam, hogy halálbüntetés párti.
Az vagyok, de nagyon meg kellene változnia sok mindennek Európa-szerte, hogy visszaállítsák. Voltam rendőr akkor, amikor még volt. Dolgoztam olyan ügyben, ahol végül kivégezték a gyilkost. A bizonyításnak kell annyira biztosnak lennie, hogy kizárt legyen a tévedés. Akkor viszont helye kellene legyen a halálbüntetésnek. Balogh Lajos, a százhalombattai sorozatgyilkos nyilatkozta, hogy újra ölni fog. Persze, ki lehet küszöbölni ezt, ha nem engedjük ki, hanem egy magáncellában rohasztunk egy embert 20-30 évig, de ez kegyetlenebb, mint megölni.
A halálbüntetéssel szembeni érvek egyike, hogy nem veheti el az állam senki életét, mert akkor oda süllyed, mint maga a gyilkos.
Ha hagyunk megfagyni egy télen 20-30 hajléktalant, az en bloc hidegen hagyja a társadalmat, de ha egy különös kegyetlen gyilkost akarunk kivégezni, akkor érte tombolnak a jogvédők? Képmutató a társadalom. Nem érzem arányosnak. Itt bevetjük magunkat, ott meg nem csinálunk semmit.
Volt olyan ügye, amiben akkor, amikor már jogilag nem lehetett, halálbüntetést alkalmazott volna?
Igen, simán ki tudtam volna szabni, de mi csak nyomozók vagyunk, nem a bírák. Mi látjuk a halottakat, találkozunk a hozzátartozókkal, látjuk, hogy mi mindent tesz egy gyilkos sok emberrel.
Ezek azonban mégsem szempontok az ítélkezésben.
Nem, mert a bírónak és a jogalkotónak érzelemmentesnek, pártatlannak kell lennie. Ha indulatból lehetne ítélkezni, olyat is elítélnének, akiről kiderül, hogy nem bűnös. Mint Kaiser Ede… 8 ember… aztán mekkora tévedés volt…
DR. KOVÁCS LAJOS
Nyugalmazott rendőr ezredes. Pályafutását a BRFK Életvédelmi és Rablási Alosztályon kezdte 1970-ben nyomozó őrmesterként. 1978-ban került az ORFK-ra, ahol előbb az Életvédelmi Alosztályon volt beosztott, aztán alosztályvezető, majd a Bűnüldözési Osztály vezetője. 1998-ban került az akkor megalakult ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságra, ahol az Életvédelmi Osztály – a „Döglött Ügyek Osztálya” – vezetője lett. A Mór megtette… címmel könyvet is írt pályafutása legizgalmasabb ügyeiről. Az elsők között adott hangot annak a véleményének, hogy nem a Hajdú-Kaiser páros követte el a móri bankrablást.
